Új sorozatban - nem feltétlenül időrendben haladva - híres magyar kémeket mutatok be. Mindezt abból a célból, hogy kezdjek valami értelmeset is ezzel a kinjával - nem feltétlenül logikus lépés hogy ide jöjjenek a hosszabb posztok, tumblr-ön meg majd trollkodom, de egy próbát mindenesetre megér. Ezt a posztot mindenesetre már megírtam jóval korábban, most viszon megnézem hogyan is fest ezen a felületen.

Mály Tivadar (Teodor Sztyepanovics Mally) a szovjet kémkedés szempontjából dicső 30’-as évek egyik legsikeresebb szovjet szuperkéme volt, magyar nyelven vele, mint a történet egyik fő szálában, a Kondor-regények harmadik részében (Bűnös Budapest) találkozhatunk, de az idősebb MI5 és MI6 ügynökök, illetve az oxfordi elit (köztük Victor Rothschild) még ma is tisztelettel vegyes félelemmel ejti ki a nevét.

Temesváron született 1894-ben, keresztény középosztálybeli családban, apja a Pénzügyminisztérium helyi kirendeltségének tisztségvsielője volt. Mály először katolikus papi szemináriumba iratkozott be, 1914-ben szentelték káplánná, de ea háború kitörése után “vadmagyar” nacionalista révén azonnal levette a reverendát és a 1915-ben Pancsován a tiszthiány miatt gyorsított akadémián vált kadéttá, nem sokkal ezután, 1916-ban át is dobják az akkor épp a Kárpátokban álló orosz frontra a 3. Feldjager hadosztály kötelékében. Az olasz fron után egységét átirányították az orosz frontra, ahol az 1917-es Bruszilov offenzíva keretében ő és sok katonatársa orosz fogságba került. Sebesült hadifogolyként a doni kozákok hurcolták el, és mivel betegellátás nem volt, csakúgy mint ahogy étel sem, óriási tfuszjárvány tört ki közöttük már a Kárpátokban. Mály saját elmondása szerint itt lett hű kommunistává:

A háború alatt káplán voltam, és felszentelt pap. A Kárpátokban estem fogságba. Minden szörnyűséget megtapasztaltam: elfagyott lábú ifjak haldokoltak a lövészárkokban, engem pedig a többi éhező fogollyal hajtottak táborról táborra. Mindannyiunk testét férgek lepték, és sokan haldokoltak tífuszban. Elvesztettem a hitemet Istenben, és amikor az októberi forradalom kitört 1917-ben, csatlakoztam a bolsevikokhoz. Akkor már nem voltam többé magyar, pap, keresztény, még csak valaki fia sem. Kommunistává váltam, és ezután csak és kizárólag az is maradtam.

Orenbergi hadifogsága volt az az időszak valószínűleg, amikor beszervezése megtörtént. A korai szovjet hatalom kiépülő hírszerzése viszont éppen olyan figurákat keresett, mint amilyen ő volt, az elmondások szerint személyesn Feliksz Dzserzsinszkij, a Cseka kiépítője figyelt fel a karizmatikus, jóvágású és művelt ifjúra. Folyékonyan beszélt a magyar mellett németül, latinul, ógörögül, utóbbit felhazsnálva a táborokban kitűnőemn megtanult oroszul is. A Vörös Hadsereg kötelékében még egyszer fogságba esett: ezúttal Kolcsak fehérei fogták el Krasznojarszknál, bár nem tiszta, miért nem végeztek már ekkor vele 1918-ban: mindenesetre 1920-ban a vörösök ismét kiszabadítják. 1926-ban a Vörös Segély tisztviselőjének álcázva kémelhárítóként kezdi meg tevékenységét Moszkvában, csak 6 év kérlelés után hajlandó beállni a külföldi hírszerzéshez (nagyon nem akarta elhagyni a Szovjetuniót, ami a NEP idején tényleg izgalmas hely volt ugye), ekkor viszont Angliába helyezik ki.

Advertisement

Az ebben az időszakban felűlló szovjet Cseka INO (külföldi osztály) sikere abban állt, hogy állami segítséggel az ügynökeik teljes múltját törölték, tökéletesen új identitást gyártottak nekik annak minden kellékével. Mály, aki magyar, német, és osztrák állampolgárt is ugyanúgy tudott játszani tökéletes jelöl volt az európai missziókra, de igazi magasrepülése londoni jelenlétéhez köthető: először Paul Hardt osztrák egyetemi tanárként működött, ekkor az angol Foreign Office két osztályvezetőjét is beszervezte. Kisebb változás után a harmincas évek végén tűnt fel újra, ezúttal Cambridge-ben, mint Mr. Peters a cári hadsereg egykori tisztje, aki egy osztrák kolostorból csatlakozott volna a fehér emigrációhoz. Érdekesnek tűnő és a valódihoz hasonló életrajzával angol felsőosztálybeli diákokkal kereste a kapcsolatot, azokról, akikről tudta, hogy az MI6 meg fogja őket keresni. Így ő építette ki az egészen az 1960-as évekig, a brit hírszerzés legmagasabb funkcióiban működő Cambridge-i Ötök csoportját (Kim Philby, Donald Maclean, Guy Burgess, John Cairncross ill. Anthony Blunt) illetve összekötője (tartója volt) az Oxfordi Körnek is.

Maga Mály 1937-ben a híres “Woolwich Arsenal Case”-be bukik bele, el kell hagynia Angliát. 1937 júniusában hívják vissza a sztálini Szovjetunióba. Mály saját bevallása szerint pontosan tudta, hogy ha visszamegy “trockista kémként” kivégzik, mégis emellett döntött, mondván “ha nem megyek vissza, még a végén tényleg elhiszik, hogy német kém vagyok”. 1937-38-ban a Lubjanka börtönben tiszt, innen hurcolja el az NKVD, további sorsa ismeretlen. Valószínűleg kivégzik.

Munkája nyomán nemcsak az angol kormányzat szinte egészét tartotta ellenőrzése alatt a Szovjetunió (Burgess és MacLean 1951-ben bukik le és áll át az oroszokhoz, Philby csupán 1962-ben, de Blunt pl. csak 1964-ben; Philby bukása előtt washingtoni összekötőként egészen J. Edgar Hoover irodájáig jut a kémbeszervezéssel, majd az Observer bejrúti tudósítói posztjából szívódik föl Moszkvába). Ő és olyan kémek, mint Alexander Rado (Radó Sándor - “DORA” valszeg róla mintázta Le Carré KARLA-t) ill. a máig azonosítatlan ‘Otto’, akiről Blunt mint apja helyett apjáról nyilatkozik, nemcsak azért fontos történeti szereplők, mert az ő kémeiknek ksözönhetően volt a Szovjetunió egészen a hetvenes évekig mindig tíz lépéssel a nyugat előtt (van amiről hamarabb szerezte tudomást mint az éppen hivatalban lévő brit miniszterelnök), de az angol elit gondolkodását is évtizedekre meghatározták. Olyan helyek, mint a Guardian az Independent, az Observer szerkesztősége, illetve a Foreign Office, az MI6, Oxford és Cambridge ekkoriban váltak a szélsőbaloldalivá vált ifjú angol arisztokraták “felségterületévé” hálózatuk tucatnyi fontos tisztségviselőt ezekből a körökből juttatott fontos pozíciókba, és ez valahol tulajdonképpen a brit külpolitikára is komoly hatással volt a 20. század második felében.

Advertisement

Szóval Mály olyan regényhős, aki meglepő módon sok valós elemből van fölépítve, az, hogy Kondor megtalálta és fölhasználta pedig nagyjából 10/10 pont.

További olvasnivaló:

  • William E. Duff: A Time for Spies: Theodore Stephanovich Mally and the Era of the Great Illegals. Vanderbilt University Press, 1999.
  • Alexander Orlov, The Secret HIstory of Stalin’s Crimes, Random House, 1953.
  • Elisabeth Poretsky, Our Own People: A Memoir of Ignace Reiss and Friends, University of Michigan Press, 1969.
  • Nigel West and Oleg Tsarev, The Crown Jewels: The British Secrets at the Heart of the KGB Archives, Yale University Press, 1998.